Erősítsünk okosan - tippek és önfényezés öt percben

Azért ragadtam klaviatúrát, hogy dicsekedjek egy kicsit az erre a szezonra igazolt játékosaimmal, de aztán belegondoltam, hogy mi mindent lehet ebből még kihozni. Szóval a dicsekvés mellett arról fogok írni, hogy hogyan célszerű csapatot építeni, és egy, már nagyjából együtt lévő maghoz olyan embereket igazolni, hogy ütőképes csapatunk legyen, és ezt fogom saját példával is illusztrálni.

Kezdjük az első lépéssel, ami a mag kialakítása! Ez általában hosszadalmas, több szezonon átívelő feladat. Alapvetően három elemből lehet összerakni; mindenki maga dönti el, hogy melyiket milyen arányban alkalmazza. Első lehetőség a regisztráláskor kapott játékosok megtartása. Előnye, hogy ingyen vannak, kis fizetéssel; hátránya, hogy nagyjából annyit is érnek. Akinek azonban nincsenek már az első szezonban világrengető céljai - amit kétlek, mert akkor miért játszik - az pénzt tud spórolni rajtuk. Emellett előfordulhat az is, hogy értékes játékoshoz jutunk, csak ezt akkor még nem tudhatjuk, mert alacsonyak a skilljei, és semmit nem tudunk a potenciáljáról. Én kezdéskor a legjobbakat megtartottam, a gyengébbeket viszont ki kellett rúgnom, mert ugyebár senkinek nem kellettek. Szám szerint tizennégyet tartottam meg, és mindössze ötöt rúgtam ki. Később úgy adogattam el őket, ahogy erősödtem, de ketten közülük tőlem vonultak vissza. A másik lehetőség, hogy a legjobbak eladásából szerzünk némi tőkét, az elején ugyanis az értük kapható nem túl számottevő pénz is sokat számíthat.

Második lehetőség az ifiakadémia. Ez egy roppant idő-, és pénzigényes létesítmény. Hosszabb távon viszont mindenképp megéri, ugyanis a fiatalok eladásával vagy beépítésével a magunk szája íze szerint formálhatjuk a csapatunkat, és pénzhez is juthatunk. Hátránya, hogy három szezonon keresztül fizethetjük a bérüket, és ha azt akarjuk, hogy igazán értékes játékosok legyenek, akkor a legjobbakat rendszeresen edzőtáboroztatni kell. Én már az első (fél)szezonomban rendeltem öt ifit, a következőben hatot, aztán még öttel töltöttem ki a tizenhat fős keretet. Én a folyamatosság híve vagyok, de van, aki egyszerre rendel tizenhatot, aztán két szezonon keresztül sztornó. Én ebben ott látom a nehézséget, hogy ennyi fiatallal egyszerre nem lehet érdemben foglalkozni, ugyanis mindegyiküknek ki kell tapasztalni a potenciálját, és az edzőtáboroztatás is egymás rovására mehet. Öt-hat játékosnál ez egyszerűbb, és az edzőpályán, edzőtáborban is mindig lesz nekik hely az időközben lemorzsolódók miatt, akikbe ugyebár már kár anyagiakat ölni.

Harmadik lehetőség a játékosvásárlás. Ez tűnik a legegyszerűbbnek, de általában nagyon nehéz jó zsoldoscsapatot összevásárolni, mert vagy tőkénk nincs hozzá, vagy megfelelő játékosok nincsenek a piacon. Dolgunkat az se könnyíti meg, hogy legfeljebb három idegenlégiósunk lehet, tehát be kell érnünk a nem túl széles hazai kínálattal. A három lehetőségből legalább kettőt ki kell használnunk, de többnyire ráfanyalodunk mindegyikre. Az első lehetőség értelemszerűen a játék elején meghatározó, a másik kettő később. Hogy melyik lesz a domináns, az sok mindentől függ, de ha eredményes csapatot akarunk, akkor mindkettőt igénybe kell vennünk. Nálam egyértelműen az ifiakadémia, hiszen a három friss igazolást leszámítva valamennyi játékosom saját nevelésű.

Tegyük fel tehát, hogy van egy jó, ámbár hiányos csapatunk, amivel végre meg akarjuk valósítani világrengető céljainkat! Milyen is a Manager Zone-ban az ideális csapat? Nézzük először a csapatlétszámot! Ha megfelelően válogattuk össze a játékosokat, akkor nem igazán lesz szükségünk sok emberre. Egy jó mezőnycsere elég lesz a sérülések és az eltiltások miatt, és mellette még két-három tehetséges fiatal a padra - biztos ami biztos alapon. Tehát, mivel a kapus nem kaphat lapot és nem is sérülhet meg, rajta kívül tizenegy bármikor bevethető mezőnyjátékosra van szükségünk. Fontos, hogy legyenek köztük többposztosak is, hogy az egy szem tartalékot mindig megfelelő helyre tehessük. Nálam ebből a nézőpontból pont ideális a mixtúra, és mivel senki nem vonul vissza a szezon végén, a következő év csapata is adva vagyon.

Néhány apró, de azért megszívlelendő tanács még. Próbáljuk meg elkerülni a csődhelyzetet! Ez sok magyarázatra nem szorul, mindenki addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér. Itt szokott előjönni az a dilemma, hogy megengedhetek-e magamnak cserejátékost, vagy bízzak abban, hogy nem lesz sok lap a szezonban, sérülés meg egy sem. Gondoljunk a (közel)jövőre! Olyan embert vegyünk, aki nem csak pillanatnyilag, hanem szezonokon át lehet még meghatározó játékosunk. Ez általában a 26-30 éves korosztály. Gondoljuk át, milyen taktikát alkalmazzunk! Ha van például négy-öt jó támadónk, akkor nem biztos, hogy egycsatáros kontrajáték lesz a célravezető. És legvégül: mindig a már meglévő kerethez igazítsuk a játékosvásárlást! Az utolsó példához visszatérve ez esetben semmiképp se csatárt vegyünk!

És akkor most jött el a bevezetőben már beharangozott dicsekvés ideje! Immár a tizenhetedik MZ szezonomat nyögve megállapíthatom, hogy nálam az ifinevelés, beépítés, alkalmi játékosvásárlás triumvirátus a jól bevált taktika. Kulcsjátékosaimat saját magamnak nevelem, az általam kevésbé jónak tartott fiatalokat adom el, és a hiányposztokra igazolok - de csak ha feltétlenül szükséges. Eddig 48 játékost adtam el, és mindössze 20-at vásároltam, a statisztika szerint az átigazolásokon 3.576.530 Eurót kerestem, ami nem is tűnik olyan rossznak!

Igazolásaim bemutatását az előző szezonnal kezdeném! Épkézláb kapust addig még nem sikerült kinevelnem, erre a posztra már háromszor kellett embert hoznom. Alighogy leigazoltam a harmadikat, kiderült, hogy a régóta - egyéni edzésterv alapján - dédelgetett fiatal kapusom nem állt meg kilences védésnél, tehát lehet vele számolni a jövőben. Ez volt az a szezon, mikor pályafutásom alatt először, feljutottam a Div.1-be. Két kapust viszont nem volt pénzem fizetni, és én a jövő mellett tettem le a voksomat. Erős mezőnysorral, viszont rutintalan kapussal vágtam neki a szezonnak. Mivel a védő mindig is hiányposzt volt nálam - ahogy még sokaknál az MZ-ben - egy portugál hátvéd, az akkor 28 éves Marco Santos, már két szezon óta nálam volt. Az előző szezonban álltam át a háromcsatáros taktikára, de mivel erre a posztra csak két emberem volt, leigazoltam a brazil Bernardinho de Senát, aki jó vételnek tűnt. Hogy normális cserém is legyen, igazoltam még egy védőt, a félelmetes nevű rutinos lengyel Napoleon Czerniejewskit. A brutális, a fentebb leírtakkal mindenben kompatibilis mezőnysorom ellenére az eredmények nem jöttek, mivel Sipos, az akkor 21 éves kapusom nagyjából annyi gólt kapott, ahány kapura lövése volt az ellenfélnek. A szezon derekánál úgy döntöttem, hogy elég volt a szenvedésből, a kiesés már borítékolható, úgyhogy anyagi okokból szélnek eresztettem mindhárom légiósomat. Hogy ne legyen túl nyugodt a lelkiismeretem, a piacra tételük napján játszottak egy döntetlent, majd az utolsó bajnokijukon egy négygólos győzelemmel búcsúztak. Lehet, hogy túl korán adtam fel? A többi mérkőzésen - két ifijátékossal is a kezdőben - esélyem se volt a pontszerzésre, úgyhogy utolsóként végezve, pályafutásom során először, kiestem.

A következő szezonban nem akartam semmit a véletlenre bízni, úgyhogy jó előre eldöntöttem, milyen típusú játékosokra van szükségem. Középhátvéd, szélső védő, csatár. Két válogatott igazolással nyitottam, még a holtszezonban sikerült megszereznem a magyar válogatott csatárt, Gyurka Károlyt, és a walesi válogatott védekező középpályást, a hangzatos nevű Anynnawg Bradshaw-t. Utóbbi nem az általam megálmodott posztra jött, ez annyi változással járt, hogy az addig is söprögetőt játszó Győrffy, akit szerettem volna egy sorral feljebb hozni, végül maradt a helyén - vagyis nem változott semmi. Harmadikként, már bajnokság közben, az angol - nem válogatott - Sacha Gamblét szerződtettem balhátvédnek. Ezzel teljessé vált a csapatom, amellyel - mivel a kapuban Sipos is felnőtt hozzájuk - végül viszonylag simán bajnokságot nyertem, és ezúttal képesnek is érzem a Div.1-ben a bennmaradásra. Mindhárom új szerzeményemmel elégedett vagyok, maradnak jövőre is Aranylábú Fijjúk mezben.

Válogatott játékosaim közül Bradshaw meghatározó szerepet töltött be hazája nemzeti együttesében, sokáig továbbjutásra álltak a selejtezőcsoportjukban, de az utolsó mérkőzésen sikerült maguk helyett kijuttatni Perut a VB-re. Gyurka a felkészülési meccseken még játszott, de a selejtező mérkőzések alatt kikerült a keretből, így nem lehetett részese a válogatott sikeres világbajnoki szereplésének.

Egy apró észrevételt még hozzáfűznék a végéhez! Miután igazolok egy játékost, általában megkérdem a tulajdonosát, hogy miből maxolt, hogy ne kelljen egyenként kipróbálni az edzőpályán. Eddig mindössze egyetlen választ kaptam ezekre a megkeresésekre, és itt szeretnék köszönetet mondani érte a Black Army FC tulajdonosának, akitől Gyurkát vásároltam! Rajta kívül senki más még csak válaszra sem méltatott, pedig nem a vétel előtt, hanem utána szoktam kíváncsiskodni. Bradshaw esetében még a walesi szövetségi kapitányt is megkérdeztem, de ő is levegőnek nézett. Volt is csodálkozás, mikor ezek, és a játékos nem túl zsenge kora ellenére jó néhány fontos tulajdonságból még fejlődött - egyikből azóta már fel is edzettem 10 labdára.

Ezzel végére is értem kissé hosszúra sikeredett írásomnak. Remélem az öncélú dicsekvés mellett azért sikerült valami hasznosat, olvasásra érdemeset is összehoznom.