„Remélem a következő Pályában egy sikeres, várakozásokon messze túlmenő helyezésről számolhatok be!”- ezzel a mondattal fejeztem be az előző Pályában a felnőtt válogatottról írt cikkemet. Mint sok menedzsertársam tudja, a címeres csapatunk nagyon előkelő helyen végzett ezen a meglepetésekben igen gazdag világbajnokságon, mindezt figyelemre méltóan tetszetős, szép játékkal, a három csoportmeccsen összesen 15 gólt lőve, veretlenül jutva tovább első helyen a csoportból! A csoport első meccsén már emberfeletti teljesítményt vittünk véghez, hiszen az akkori világranglista 3. helyén tanyázó Kínával sikerült egy sokáig emlékezetes 4:4-es döntetlent elérnünk. A Kína elleni bravúros meccs hatására eufórikus állapotban léptünk pályára, aminek a Macedón válogatott látta kárát: Erhard Pócsi mesterhármasának is köszönhetően, 6:2-es arányban győztük le a labdát többnyire csak nyomozó macedónokat. Majd az ugyancsak sztárjátékosokkal rendelkező amerikaiak következtek, ki-ki meccsen meglepetésre igen könnyed játékkal, 5:2-es eredménnyel küldtük haza őket, aminek köszönhetően válogatottunk csoportelsőként jutott tovább. Gondoljunk csak bele, hogy a csoportmeccsek előtt ebből a csoportból még a továbbjutás is bravúr kategóriába tartozott volna, első helyen meg pláne...

A nyolcaddöntőn a velünk közel azonos súlycsoportot képviselő cseh csapatot kaptuk. A mérkőzésen a csehek szerezték meg az első gólt a félidő vége előtt 10 perccel, és a félidő végéig az állás nem is változott. A mieink lehorgasztott fejjel indultak a szünetet jelző sípszó után az öltöző felé. Örök rejtély, hogy mi történt az öltözőben a szünet alatt, de a második játékrészre egy motivált, győzelemre hajtó csapat jött ki, aminek meg is lett az eredménye: a 64. és 66. percben szereztünk két gólt, majd a 81. percben végképp lezártuk a meccset a harmadik találattal… Elképesztő siker, a világ nyolc legjobb csapta között ott vagyunk mi is! A negyeddöntő sorsolását megismerve sokan megörültünk, hiszen a csoportmeccseken egyszer már megvert amerikai csapatot kaptuk. Ennek a meccsnek azonban sajnos máshogy alakult a forgatókönyve: az amerikai csapatnak minden összejött, nekünk pedig semmi. 2:0-ás vereséget szenvedtünk, így búcsúzni kényszerültünk a világbajnoki tornától… a minket legyőzött amerikaiak végül a 4. helyen zártak, őket az olaszok győzték le.

A torna egészen biztosan legnagyobb meglepetése, a döntőbe jutott svéd válogatott ellenfele, a ranglistán minket éppen megelőző észt válogatott… Nem sokan gondoltak volna az észtek sikerére, talán még maguk az észtek sem. Ami azonban a döntő mérkőzésen történt, sokáig emlegetni fogják a Managerzone-ban: az észtek 4:1-re kiütötték a jóval erősebb svédeket, így Észtország ülhetett fel a futballvilág trónjára… Ha nekik sikerült, talán legközelebb velünk is megtörténhet! Hajrá Magyarok!

Nem szeretnék külön kiemelni a csapatból senkit, hiszen ez gárda attól igazán erős, hogy csapat szinten képes a kiemelkedő játékra, ennek ellenére kitérnék a kanizsai Erhard Pócsira, aki 8 góljával segítette a válogatottat, és ezzel a 8 találattal a VB-góllövőlista 3. helyén végzett. Gratulálunk!

A másik említésre méltó személy az országunk szövetségi kapitánya, akinek jó megérzései és szakmai rátermettségének köszönhetően sikerült meglepetést okoznunk nálunk jóval erősebb és nagyobb múltú válogatottak ellen. Reméljük, Pannonpuma továbbra is jelen lesz a számára megfelelő pozícióban a válogatottnál.

Kitérnék még a „fiókcsapatra” is, aki még nem tette meg, az ajánlja be a fiatal tehetségeket, akik a 18., vagy az azt követő szezonban születtek, hiszen durván egy hónap, és közeleg a következő világesemény, ezúttal a 21-éven aluli korosztály számára.